Életrajz                           

Patkó Károly Tanulmányait Budapesten végezte, a Képzőművészeti Főiskolán diplomázott, mestere Szőnyi István volt. 1923-ban elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság római ösztöndíját. Megtanulta az olaszoknál divatozó temperatechnikát, amelyet Patkó Károly nyomán később Aba-Novák Vilmos is nagy sikerrel alkalmazott. Patkó szigorú rajzos tanulmányú, összefoglaló és egyben monumentalitásra törekvő stílusban adott elő. Az első világháború után Berény Róbert városmajori műtermében festett Aba Novák Vilmossal és Korb Erzsébettel. Az 1920-as évek közepén nyaranként Aba Novák Vilmossal, Bánk Ernővel Felsőbányán festettek. 1927 és 1928 nyarán Igalra mentek festeni.

1922-ben a Belvederében, 1923-ban a Helikonban, 1924., 1927. és 1932-ben az Ernst Múzeumban szerepeltek képei kollektív kiállításokon. Számos képe került magántulajdonba és számos képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.

Az expresszionista és konstrutivista irányzatot sajátosan ötvözte a novecento neoklasszicista irányával. Erőssége volt a figurális ábrázolás, összefoglaló tájképek festése, mitológiai, bibliai és szociális témák megragadása és a rézkarcolás. Rézkarcain is hasonló témákat ábrázolt, mint festményein, kiváló rajzkészsége és kompozícióteremtő képessége segítette őt a rézkarcolásban.

1929-32 között a római Magyar Akadémia ösztöndíjasa. Ekkortól kezdve, a reneszánsz és a novecento művészetének hatására egyre inkább előtérbe kerül a geometrikus szerkesztettség vagy a motívumok ritmikus ismétlődései. Az ábrázolt témák kibővülnek az olasz kisvárosok tereivel, épületeivel, kikötőivel, de a képek hangulata továbbra is megmarad.