Életrajz                    

Szőnyi István még Schmidt István néven született 1894. január 17-kén Újpesten. Apja pár év múlva magyarosította Szőnyire a család nevét. Tanulmányait Ferenczy Károly mellett kezdte, majd a háború után Réti Istvánnál folytatta. 1921 szeptemberében nagy sikert aratott az Ernst Múzeumban megrendezett első gyűjteményes kiállításával, a Szinyei Társaság tagjává választotta és nagydíjjal tüntette ki. 1924 januárjában az Ernst Múzeumban rendezte meg második gyűjteményes kiállítását, amelyen ismét nagy sikerre volt.

A modern magyar festészet egyik legkiemelkedőbb mesterének, jelentős szerepe volt a grafika hagyományának fellendülésében és annak magas művészi szintre emelésében. Fő festészeti korszakában (1920 – 1936) közel 200 grafikát készített és több grafikai kiállításon is részt vett. 1922-ben festett először Zebegényben. Ugyanebben az évben Németországban, Olaszországban járt tanulmányúton, részt vett a Velencei Biennálén. Az év végén szerepelt a Műcsarnok aktkiállításán, ahol elnyerte az ifjúsági díjat és a mű később a Szépművészeti Múzeumba került.

Szőnyi ettől az évtől a Belvárosi Szabadiskolában kezdett tanítani. 1928-ban megkapta az ekkor induló állami római magyar ösztöndíjat, míg azonban kollégái két évet töltöttek kint, ő négy hónap után hazatért. 1929-ben megrendezte harmadik gyűjteményes kiállítását a Tamás Galériában. A harmincas években a Gresham-kör tagja lett. 1935-ben a Fränkel Szalon rendezett neki kiállítást. 1937-től a Képzőművészeti Főiskolán tanított. Még ebben az évben kapott megbízást a győri nádorvárosi templom freskóinak elkészítésére.

Munkásságáért számos díjat kapott (1949, Kossuth-díj; 1952, érdemes művész; 1956, kiváló művész). 1938-tól kezdve haláláig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Zebegényi házában ma Szőnyi István Emlékmúzeum működik.