Leírás

Az archaikus korokhoz igazodó Nagy Ligheia (ligheia: a görög mitológiából ismert szirén) című mű tiszta formavilága és tömbszerű szerkezete az ókori egyiptomi és görög szobrászatot idézi, és rokon Brancusi és Arp európai szobrászati stílusával. Borsos Miklós XXXIII. Velencei Biennálén kiállított műve alkotásakor Giuseppe Tomasi di Lampedusa azonos című műve ihlette. Az 1967-es kiadású könyvet a szobrairól készült képek illusztrálják. Lighea az ógörög szirén, akivel találkozásunk során halandó kiszolgáltatottságunkat tapasztalhatjuk meg a könyörtelen és örök természettel szemben. A szirén halálhozó, veszélyes lény, de szép és csábító. Ógörög sírokon a halállal való megbékélés jelképeként ábrázolták. A Nagy Lighea magasfokúan stilizált alkotás: letisztult, egyszerű formája drámaian kifejező. Csiszolt, sima felületének megformálásakor a tapinthatóság ugyanolyan fontos volt, mint maga a látvány.

A művész szobrainak stílusa az archaikus plasztika nyelvezetéből nőtte ki magát, alkotásait a tömbszerűség és a nagy összefogott felületek határozzák meg, a nyugalom, harmónia, egyfajta mediterrán hangulat árad belőlük. Borsos Miklós különleges műve hosszú utat járt be, mire hazánkba került: az 1966-os Velencei Biennálén való bemutatása után, Svájcban állították ki 1967-ben, a Galeria S. Huber-ben, Zürichben, 2019-ig egy amerikai magángyűjteményben volt látható, majd innen került vissza hazánkba. A szobrászművész ruskicai márványból készült alkotása igazi ritkaság, korszakának egyik legszebb darabja.

Részletek