Leírás

„Csergezán Pál igazi otthona az erdő, igazi barátai a fák, a madarak, a vaddisznók, a vadon élő állatok, a lovak. Egész élete az állatok szeretetének, a természet imádatának jegyében folyt” – olvashatjuk róla a nevét viselő alapítvány oldalán. A II. világháború végén besorozták, a fronton találta magát. Három év hadifogsága alatt felfedezte az orosz természetfestészetet.
1953-ban szerezte meg diplomáját a Képzőművészeti Főiskola grafika szakán, ahol Barcsay Jenő, Ék Sándor és Kádár György voltak mesterei. Stúdiumai befejeztével grafikusként, illusztrátorként dolgozott, fő témakörei a vadászat és a lovak voltak.
Majd „átnyergelt” a festészetre, kiváló állatfestővé vált. Ezt bizonyítja olajjal festett vászna, a „Szarvasbőgés” is. Csergezán nagyméretű kompozíciójának főszereplői: egy jól megtermett szarvasbika és őzek. A hím egyed bőgésével nászra hívja a körülötte legelésző nőstényeket.
A kiváló műgonddal, rendkívül élethűen megfestett kompozíciót látva szinte ott érezzük magunkat a természetben. A színek hűsége, az apró részletek gondos festése révén szinte halljuk a lombok susogását, érezzük a hegyek között gomolygó ködöt.
Az alkotót meghilette a természet szépsége. Egy olyan közeg, amelyben szívesen járt-kelt, alaposan megfigyelt, majd ecsetet ragadva hűen megörökített.

(Takáts Fábián)
   

Részletek