Munkácsy Mihály Sajátkezű levél önarcképpel

Aktuális aukció

Részletek

Leírás

Ez a német nyelven írt sajátkezű levél Munkácsy Mihálytól – a 19. századi európai festészet egyik legkiemelkedőbb alakjától – egyedülálló dokumentuma a művész személyiségének. A levél szövege mellett, a jobb oldalon Munkácsy spontán önarcképet rajzolt tintával: göndör hajú, szakállas férfifejet, amely markáns vonalaival és gyors mozdulataival azonnal felismerhetően az ő kézjegyét viseli.

A rajz nem díszítőelem, hanem önreflexió képi formában – a művész humorral és öntudattal ábrázolja önmagát, egyszerre elmélyült és szenvedélyes figuraként. A lendületes vonalvezetés és az elegáns kalligrafikus írás együtt mutatják meg Munkácsy kettős természetét: a gondolkodó intellektust és az érzékeny művészt.

A levél tartalma – a német nyelv használata jelzi, hogy a címzett a korabeli nemzetközi művészi-társadalmi körökből származhatott – művészeti kérdésekkel foglalkozik. Munkácsy a modellek ábrázolásáról és a modern irányzatokról fejti ki véleményét, s megemlíti, hogy ezeket később személyesen is kifejtené.

Az ilyen, rajzot is tartalmazó autográf levelek rendkívül ritkák Munkácsy életművében. Ez a lap nem csupán levelezési dokumentum, hanem egyben önálló művészi alkotás is – közvetlen pillantás a mester emberi és alkotói arcára.

A levél szövege németül és ezután magyarra fordítva : 

"Geehrter Herr, ich war sehr erfreut, die Fortschritte zu sehen, welche die vor mir liegenden Arbeiten zeigen Sie berechtigen mich, ein gutes Resultat zu hoffen, wenn das Talent, welches sich in diesen Studien offenbart, mit Fleiß und Ausdauer vereinigt ist. Meinen Ansichten nach wäre es jetzt nötig, nach der Natur/lebenden Modellen zu arbeiten. Übrigens hoffe ich bald Ihnen mündlich meine Ansichten mitzuteilen.

Bis ich Ihnen auch anderes schicken kann, nehmen Sie mein treues Bild.

Inzwischen verbleibe ich mit Hochachtung"

„Tisztelt Uram, nagy örömmel láttam az előrehaladást, amelyet a kezem előtt fekvő munkák tanúsítanak. Ezek feljogosítanak arra, hogy jó eredményt reméljek, ha a tehetség, amely ezekben a tanulmányokban megnyilvánul, szorgalommal és kitartással párosul. Véleményem szerint most szükséges volna a természet után, élő modellekről dolgozni. Egyébként remélem, hogy hamarosan személyesen is közölhetem Önnel nézeteimet.

Amíg más munkát nem küldhetek, fogadja hű képemet.

Addig is őszinte tisztelettel maradok”