Réth Alfréd már gyermekkorában megismerkedett Farkas Istvánnal és Mednyánszky Lászlóval, utóbbi javaslatára kezdett a festéssel foglalkozni. Eleinte Mednyánszky a műtermében tanította a fiatalembert, de az őt érdeklő buddhizmussal és a keleti művészetekkel is megismertette. 1903-ban a nagybányai festőkhöz csatlakozott, több éven át visszajárt a művésztelepre a csoport festői között dolgozni, majd 1904-ben Ferenczy Károly irányításával festett. 1905-ben Egry Józseffel Párizsba utazott, itt telepedett le. A francia fővárosban J. E. Blanche műtermében dolgozott a Montmartre-on. Első alkotásai Cézanne utolsó korszakának hatását tükrözik. Megismerkedett az orientalista Jean Buchot-val, akinél felelevenedtek a Mednyánszkynál hallottak, és a hindu művészet a későbbiekben komoly befolyással volt művészi fejlődésére.  1909-ben Varengeville-ben festett. Először 1910-ben, az Őszi Szalonon állított ki, majd a következő években sikerrel szerepelt a Salon de Indépendants-on, a kubisták, Picabia, Léger, Kupka, Gris, Duchamp és mások között. Elismert kubista festő lett. 1913-ban Herwarth Walden kezdeményezésére a berlini Der Sturm rendezett nagy kiállítást műveiből, Párizsban pedig a Berthe Weill-galériában volt önálló kiállítása. Ebben az évben Budapesten is kiállított a Művészházban. Stílusára egy sajátos kubizmus volt a jellemző, a valóság geometriai megjelenítése mellett a síkok viszonylataival foglalkozott.  Az első világháború idején, mint külföldit, internálták, és a normandiai táborban öt évig nem volt lehetősége a festésre, így kikerült a művészeti élet körforgásából. A háború után nehéz helyzetbe került, újra kellett teremteni művészetét, stílusát. A kubista társaság már nem létezett, ezért tagja lett az École de Paris művészcsoportnak. 1922-ben a Belvedere Szalonban, majd 1930-ban a Nemzeti Szalonban volt kiállítása Budapesten. Képein megjelent az absztrakcióra való törekvés. 1932-ben csatlakozott az Abstraction-Création csoporthoz. Alkotásain idegen anyagokat használt: kavicsot, szenet, tojáshéjat. 1935 és 1939 között készítette fából és fémből a Formák a térben című sorozatát, sőt hasonló stílusú pannókat is készített. A második világháború idején Chantillyben lakott, majd a háború után, 1946-ban alapítóként csatlakozott a „Réalités Nouvelles” nevű csoporthoz, amely évenkénti kiállításaival az absztrakt művészet összefogását tűzte ki célul. Művészetét tárlatok sorozata mutatta be. 1948-ban a párizsi Léon Degand galériában, majd sorra Lyonban, Stockholmban, Párizsban és Londonban. 1966-ban hunyt el Párizsban. Halála után számos retrospektív kiállítással emlékeztek meg róla. Alkotásait – többek között – a párizsi Georges Pompidou központban és a Modern Művészetek Múzeumában őrzik.