Leírás

Gerzson Pál sokoldalú művész, a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, ahol olyan mesterektől tanult, mint Domanovszky Endre, Hincz Gyula és Kmetty János. Táblaképei mellett számos monumentális művet – gobelint, faintrúziát, üvegablakot és zománcot – tervezett, és grafikával is foglalkozott.

Festészete fokozatosan távolodott a valóság hű ábrázolásától, mígnem az absztrakció felé fordult. Az 1960-as évektől kubisztikus jegyekkel bíró műveket alkotott, 1969-től pedig Szigligeten dolgozott, ahol festészete új irányt vett. Az 1970-es években tájélményeit, a szín- és fényviszonyokat síkba szerkesztett, elvont kompozíciókká alakította.

A "jóslat” című olajkép ennek az alkotói korszaknak kiemelkedő példája. A vásznon lebegő, geometrikus formákkal – körökkel, ívekkel – tagolt struktúra jelenik meg, amely gomolygó felhőként vonul végig a kép közepén. Az alsó, sárgászöld sáv a végtelen horizontot idézi, míg felette a könnyed, rezgő háttér az égbolt érzetét kelti. Bár tájrészleteket sejtet, a festmény nem hagyományos természetábrázolás: a hangsúly a középen lebegő alakzaton van, amelyben egy emberi profil sziluettje rajzolódik ki – ez konstruktív, spirituális jelleget kölcsönöz a műnek.

A jóslat különleges helyet foglal el Gerzson életművében: ötvözi a kubisztikus korszak fegyelmezett formavilágát a szigligeti periódus könnyed, meditatív légkörével. A színek és formák finom kavargása expresszív, mégis lebegő hatást kelt – az értelem és az intuíció költői egységét hozva létre.

Részletek