Leírás

Barabás Miklós a magyar biedermeier festészet kitűnő mestere, aki a korszak legtermékenyebb portréfestőjeként számos megrendelést kapott. A művész aprólékosan megmunkált olajfestményeit, akvarelljeit és rajzait gondos elmélyülés, finom színezés jellemzi. Ábrázolni kívánt modelljeit elöször kisebb akvarellen, vagy rajzon örökítette meg, később nem volt szüksége tanulmányrajzokra, fotó alapján és emlékezetből is dolgozott. Angyal című tanulmányrajzát valószínűleg korábban készítette, talán itáliai útja során, amikor nagy mesterek, például Veronese műveit másolta az 1930-as évek közepén. A festőművész rajzán egy göndör hajú puttó pufók orcáját ábrázolja. A babaarcú kisfiú fejét felszegi, révült tekintetét az ég felé emeli, mintha valakit, vagy valamit áhitattal nézne. A finom, halvány vonalak kontúr nélkül, kevés tónussal adják vissza a fürtök és a fiucska arcának lágyságát. Barabás Miklós szépséges arcképének stílusa egyszerű, tárgyilagos. A kompozíció középpontjában látható idealizált fej valósághűen hat. A szárny csak jelzésszerű, mégis angyali arcot látunk. Szinte lehetetlen vállalkozás lenne meghatározni, hogy pontosan mihez készülhetett a tanulmányrajz, hiszen Barabás Miklós feltűnően kevés vallásos témájú képet készített. Ám e bizonytalanság ellenére is olyan művet alkotott, amelynek szépsége nem mulandó, és a művész bravúros rajzkészségét tanúsítja.

Részletek