Leírás

Duschanek János "Bacchusi mozzanat" című műve egyedülálló módon egyesíti a mitológiai, a szakrális és a népi-ikonográfiai elemeket. A kompozíció középpontjában a fiatal Bacchus jelenik meg – meztelenül, koronával és szőlőindákkal –, amint egy ülő nőalakhoz közeledik, aki egy díszes kelyhet emel fel. Ez az eksztázist és csábítást megjelenítő központi jelenet egy ornamentális szőnyegen bontakozik ki, amely színpadszerű vagy rituális emelvényként hat; a két főalak érzéki testisége pedig a dionüszoszi mítosz világi lényegét hangsúlyozza.

A környező alakok – gazdagon színezett, historizáló öltözeteikkel – tudatosan idézik a középkori-bizánci ikonfestészet vizuális nyelvezetét: arany korongok, uralkodói fejdíszek, pálcaszerű attribútumok és az arany festék használata utalnak a szakrális képhagyományokra, amelyeket Duschanek azonban ironikusan tör meg. A vallásos forma és az érzéki ábrázolás közötti feszített közelség a szentség és a profán dialektikus játékát teremti meg, karneváli, ugyanakkor költői-allegorikus hangulatot adva a műnek. A háttér jobb oldalán feltűnő lovas és a templomtorony motívuma a kelet-európai népművészet elbeszélő világát idézi, és a képet egy mitikus-tájszerű narratívába ágyazza.

A "Bacchusi mozzanat" a művész életművének jellegzetes kulcsműveként jelenik meg, amely bemutatja Duschanek azon képességét, hogy a szakrális formát a világi játékossággal, ikonográfiai műveltséggel és finom iróniával olvassza össze. A tudatos aranyhasználat és a rituális, ám mégis demisztifikált jelenet megalkotása révén Duschanek olyan művet teremtett, amely egyszerre idézi meg és alakítja át sajátosan az ikonfestészet hagyományát. A Bacchus így az 20. század végi kelet-európai művészet posztmodern mítosz-, test- és spiritualitásfelfogásának emblematikus példájává válik.

Részletek