Barcsay Jenő Bartók

Leírás

Barcsay Jenőt édesapja katonatiszti pályára szánta, ám ő zenésznek készült. Zongoraleckéket vett Marosvásárhelyen, ám mégsem a zenei pályán kötött ki. Gulyás Károly fedezte fel a benne szunnyadó tehetséget, majd beajánlotta Soófalvy Illyés Sándor erdélyi úrhoz, akinek köszönhetően 1919-től a budapesti Képzőművészeti Főiskola növendéke lett. Mesterei Rudnay Gyula és Vaszary János voltak. Barcsayt a konstruktivista-geometrikus művészet egyik legnagyob hazai alkotójaként tartjuk számon a magyar művészettörténet nagyjai között. A konstruktivizmus egyfajta sajátos magyar változatának létrehozója idén lenne 125 éves. Bartók című boltíves kompozícióján különböző mértani alakzatok, főképp négyzetek, háromszögek, ívek alkotnak egy építményt. Az aprócska alakzatok sorba rendeződnek mint az ablakok egy homlokzaton. A színek miatt úgy tűnik „élnek”, táncot lejtve forognak-pörögnek. Ritmikusságuk nem bontja meg a kép szerkezetét, ahogyan Bartók zenéjében is szikár rendbe szerveződnek a hangok.

„A kifejezés tisztaságára törekszem, s ezért fontosnak tartom az eszközök megbecsülését. Ennek érdekében sokat foglalkoztat a vonal, a forma, a tér, a szín, a kompozíció problémája, vagyis az, hogy hogyan viszonyulnak ezek egyrészt a síkhoz, másrészt a kifejezéshez”- vallotta művészetéről a mester.
A Bartók című szitanyomat az 1978-ban készült emlékalbum egy lapja, mozaikterv.

Részletek