Szőnyi István Dunakanyar Zebegénynél

Leírás

Szőnyi festményén alkotói korszakának fő helyszíne Zebegény, és a község mellett elterülő Duna kanyarulatának látképe bontakozik ki. A mű előterében sűrű fák között megbújó romantikus hangulatú házikókat és hömpölygő folyó képét, a háttérben a kopár tájat és a hegyeket látjuk. Az eget sűrű, sötét felhőfoltok tarkítják, képük a folyó vizén fehér és szürke foltok formájában visszatükröződik. Az idő esőre áll. A festőművész zebegényi korszakának idilli művét mutatja be. Szőnyi István 1923-ban költözött a községbe, ahol fő témája a táj megfestése volt. Dunakanyar Zebegényben című műve feltárja előttünk a Zebegényt körülölelő tájat, annak romantikus hangulatát. Lágy tónusokkal megfestett művét élénk színhasználat, finom ecsetkezelés jellemez. Napfényjárta színek táncát látjuk a víz tükrén megcsillanni, sötét és világos foltú fák képe keveredik egymással. A fátyolszerűen szűrt fényhatások eléréséhez a tojástempera technikáját használta fel. Szőnyi a természet egységét kutatva, a tájképfestészet hagyományait követve mutatja be nekünk alkotói korszakának legkedvesebb helyszínét, és a Dunakanyar varászlatos kompozícióját.
Szőnyi István alkotói korszakának alkonya felé tartva, a fővárost hátrahagyva költözött Zebegénybe, ahol a falut és a tájat festette. Dunakanyar Zebegényben című alkotása az úgynevezett posztnagybányai stílust követi. Műve alkotói periódusának egyik legszebb, kései darabja, amely az ember és a természet közötti harmóniáról vall nekünk.

Részletek