Leírás

Gross Arnold színes, részletgazdag rézkarcaival nagy elismerést vívott ki magának. Még az 50-es években alakította ki páratlan, senki máséval nem rokonítható egyéni stílusát, művészete a műfaj teljes megreformálásán alapul. Korábbi, fekete-fehérben készült, némiképp egyhangú képeit hamar felváltották a szivárvány színeiben tündöklő, lendületes, ám mégis harmóniát és nyugalmat árasztó grafikák, amelyeken sajátos mesebeli világának házikói közé bújtatta el tárgyait, figuráit. Ilyen az Emlékek kertje (1980) is.

Mintha Tündérország birodalmában járnánk, úgy bontakozik ki előttünk Gross Arnold részletekben gazdag grafikájának képi világa. A mű középpontjában magasodó díszes építmény szobáit, ablakait különös, vidám alakok népesítik be, terei kicsiny madarak csivitelésétől hangosak. Az épület előtti kertet sudár fák, növények, napraforgók, antikizáló női szobortorzók és fejek tarkítják. A magas fűben a boldog gyermekkor szeretett játékai: fabábú, csavarral felhúzható televízió hever gazdátlanul. Az Emlékek kertje valós részletekből felépített, ám sokszor látomásosnak tűnő, groteszk és egyben csodálatos gyermeki mesevilágot tár elénk, ahol mindig süt a nap, ahol a gyermekek önfeledten, örömben és boldogságban játszhatnak. Az alkotó grafikáján szinte egyetlenegy milliméter sem marad szabadon, még a pasztellszínű égbolt is kidolgozott. Ez a zsúfoltság egyáltalán nem zavaró, hiszen a gyerekrajzok kompozícióját követve az elemek organikus egységbe „olvadnak” össze. Az Emlékek kertjét az alkotó páratlan technikai tudása, finom vonalvezetése és tartalmi-formai összhangja jellemzi.
Gross Arnold ars poeticája szerint: „Annyi baj, gond, bánat és szörnyűség vesz körül minket a világban, hogy azt nem szabad még a művészetbe is beengedni”. Varázslatos munkáját is ennek szellemiségében készítette.
 

Részletek