Leírás

Takáts Márton tanulmányait a Képzőművészeti Főiskola képgrafika szakán végezte, majd ugyanott mesterképzőbe járt, ahol mindvégig Kőnig Róbert volt a mestere.

Aprólékosan kimunkált, nagy precizitást tükröző művei a művészet hagyománytiszteletéről vallanak. Jókedvvel, laza bohémséggel telített grafikái, festményei fantáziadúsak, a valóság és képzelet, múlt-jelen-jövő izgalmas elegyét alkotják. Képein hol városok: Róma-Párizs-Budapest (egyik kiállításának címe), hol hétköznapi utcák, hidak, a 4-es metró (egyik sorozata), mesés tájak (Keleti tájakon sorozat), szülőfaluja, Pilisborosjenő vagy éppen pesti kávéházak jelennek meg.

A Jacko a lámpásnál olajjal festett képén is egy presszó vagy kocsma enteriőrje látható, amely zsúfolásig megtelt. Az asztaloknál beszélgetnek, söröznek, nem figyelnek a kompozíció középütt lévő történéseire. Itt John Francis Pastorius (művésznevén Jaco Pastorius) basszusgitáros és zeneszerző játszik bandájával a közönségnek, ha mindez igaz.
A virtuóz technikájáról és játékstílusáról ismert Jaco Pastorius rövid, ám intenzív pályát tudhatott maga mögött. Sajátos hangzásvilágával – amely a fúziós-dzsessz, funk, dzsessz-rock műfajaiban mozgott - generációk számára vált példaképpé. Rendkívül karizmatikus, önbizalomtól fűtött, ugyanakkor tragikus sorsú zenész volt.

A Jacko a lámpásnál fókuszában tehát ő áll. A mű érdekessége, hogy Jaco és zenekara képként és valóságként is értelmezhető. A hátsó falra függesztett kompozíció ugyanis színpadszerűen jelenik meg. A címbeli lámpa nem világít, félrebillent ernyőjével a valóságos térben áll.

A hiperralista stílusú, élénk színvilágú kép jól érzékelteti az olyan helyek légkörét, ahol a beszélgetések, az illatok, a hangok kerülnek előtérbe, ahol a zene méginkább összeköti a résztvevőket, akik feloldódnak az összetartozás élményében.

Részletek