Vida Gábor Kereskedők beszélgetnek (alkudozás)
Aktuális aukció
Kérdése esetén szívesen válaszol
Részletek
Leírás
A fehér szakállú kereskedő a magasba emeli a mérleget, és mutatóujjával a mérleg karjára mutat. A vele szemben ülő férfi már emeli is a kezét, hogy ellenvetést tegyen. Balra az egyik férfi tollal ír, miközben egy másik a szót vivő kereskedő válla fölött hajol előre. Az asztal jobb végén egy idősebb férfi követi az alkudozást, kezében még ott az erszény. Vida Gábor azt a pillanatot ragadja meg, amikor a mérlegelésnek kellene eldöntenie az üzletet, ám az asztalnál már mindenki elvégezte a maga számítását.
Vida 1937-ben Budapesten született, és 2007-ben Telkiben hunyt el. Pályája zenészként indult. Édesanyja, Bacsó Aranka operaénekes volt, a fuvolával pedig nevelőapja, Kolsovszky József fuvolaművész révén ismerkedett meg. Már tízévesen felvették a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiára. 1956-ban az Operaházhoz szorosan kötődő Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarához került, ahol 1959-ben első fuvolista lett. Már fiatalon festeni kezdett. Az akvarell- és olajfestés technikáját önállóan sajátította el. Korai budapesti városképeit idővel elbeszélő jellegű enteriőrök követték, amelyeknek visszatérő motívuma a műhelyek és üzletek világa, valamint a munkájukba merülő emberek.
A patikus, A régiségkereskedőnél és A fafaragó műhelyében című képeken Vida a szereplőket a kezük ügyében lévő tárgyakon keresztül is jellemzi. Az eszközök és anyagok iránti figyelmében az ötvösség és a mechanikus órák javítása iránti személyes érdeklődése is tükröződik. A Kereskedők beszélgetése jelenetében a tárgyak is alakítják a történetet. A toll már rögzíti, amiről még folyik a vita, a mérlegnek kellene tisztáznia a kérdést, az erszény pedig egyelőre a gazdája kezében marad. A vörös asztalterítőn finoman kirajzolódnak a fém csillanásai és a papírlapok világos szélei. Az ilyen árnyalatok Vida festésmódjára jellemzőek. A színhatást több áttetsző festékréteg egymásra építésével érte el.
A jelenet a 16. századi flamand életképfestészetet idézi. A kis mérleg Quinten Massys 1514-ben festett, a Louvre-ban őrzött A pénzváltó és felesége című képére emlékeztet. Az asztal körül elhelyezkedő alakok, a bal oldalon író férfi és a jobb oldalon erszényt tartó figura feltűnő párhuzamot mutatnak Marinus van Reymerswaele 1542-es, a müncheni Alte Pinakothek gyűjteményében található Egy ügyvéd című művével. Vida az alkudozás komédiájává formálja ezt a képi hagyományt. A jelenet humorát az öt férfi pillantása és gesztusai adják. Ugyanaz a mérleg van előttük, mégis úgy tűnik, mindannyian más következtetésre jutnak.



