Leírás

Ez a kifejező erejű bronz dombormű Csíkszentmihályi Róbert tisztelgése Madách Imre halhatatlan műve, az Az ember tragédiája (1861) előtt. A kompozíció alsó részén olvasható idézet – „Amit kivívok, méltán enyém” – a mű központi gondolatát fejezi ki: az ember értékét az adja, amit küzdelmeiben maga teremt meg.

A jelenet Ádámot és Évát ábrázolja a bűnbeesés után, amikor a tudás és a szabadság ára már a felelősség terhe. Testük mozdulataiban a félelem és az elhatározás, a múlt és a jövő feszültsége rejlik. A háttérben megjelenő organikus, hullámzó formák a teremtés erőit, ugyanakkor a kísértés és a bukás drámáját idézik.

Csíkszentmihályi plasztikai nyelve expresszív, mégis fegyelmezett. A bronz felületének finom játéka – a vésés nyomai, a fény és árnyék vibrálása – drámai és filozofikus mélységet ad a jelenetnek. A mű a Madách-i eszmeiség szobrászati megfogalmazása: az ember mint alkotó, de esendő lény, aki a küzdelemben találja meg méltóságát. Csíkszentmihályi ezzel a munkájával hidat ver irodalom és képzőművészet, gondolat és forma között.

A Madách ihlette bronz domborművek ritkák Csíkszentmihályi életművében, ezért ez az alkotás különleges művészettörténeti és gyűjtői értéket képvisel – a magyar szellemiség egyik legmélyebb üzenetének plasztikai megfogalmazásaként.

Részletek