Leírás

Gerzson Pál sokoldalú alkotó volt, hiszen a festészet mellett murális munkákkal (gobleinnel) és grafikával is foglalkozott. Alkotói pályája az 1950-es években bontakozott ki, tájélményből kiinduló festményei fokozatosan szakítottak a valóság természethű megörökítésével. Mértani törvényekre épülő síkhatású kompozíciói leginkább az európai festészet szín- és fényproblémáinak újbóli átélésére és azok korszerű megoldására tett színvonalas kísérletek. Gerzson Pál műveit az 1960-as évektől már egyfajta kubisztikus képépítés jellemezte, majd 1969-től festészete döntő mértékben megújult, miután a nyarakat innetől kezdve a festő szépségű Szigligeten töltötte. Az 1970-es évek közepétől aztán Gerzson konkrét tájélményeit és a művészetében mindvégig meghatározó szín- és fényproblémákat síkkompozíciókká absztrahálja, ennek az időszakának a terméke a „Nyári fények” is.
Geometrikus testekből: téglalapokból ,körökből és félcikkelyekből álló alkotása jól mutatják kubisztikus képépítését, ugyanakkor a kompozíció középpontjában látható elmosódott rózsaszín, lila és kék színfoltok Szigligeti alkotóperiódusának lenyomatai, amikor Gerzson sok időt töltött a Balaton partján és figyelte, tanulmányozta a vizet.
Színvonalas művét tűnékeny természetábrázolásként is értelmezhetjük, Olyan tájképként , amely egyszerre könnyed és expresszív.

Részletek