Leírás

Sokarcú és sok műfajú alkotó Orosz István, aki az anamorfózis (átváltozás), a trompe l”oeil (szemfényvesztés) mestere. Munkásságának legnagyobb részét képező rézkarcai leginkább a 19. századi metszetek klasszikus stílusában készültek, míves, vonalhálós stílusban. A látszólag régi mestereket idéző stílus azonban pusztán csak eszköz a kezében, kedvére játszik vele. Régi korok látványvilágát megjelenítő műveinek egyik központi motívuma a rinocérosz, az állat alakját ezúttal egy hajó fedélzetén látjuk kicsiny alakok társaságában.
Az „Orraink (Navigátor)” különlegességét az adja, hogy ezt rinocérosszal és az emberekkel teli fenséges naszádot egy könyvön keresztül látjuk, amelyet egy tengerparton heverő figura tart két kezében. Orosz képe jól mutatja, hogy az pusztán csak illúzió, mintha a bárka, utasaival valóban a fehér hullámokat verő végtelenbe nyúló tengeren siklana, de mégsem, a mester képét szemlélve a trompe l”oeil (szemfényvesztés) „áldozataivá” váltunk.
Orosz István rajzmappájában már több mint két évtizede sokasodnak azok a rajzok, amelyeket Sebastian Brant literátus német jogtudós 1497-ben Baselben kiadott szatirikus költeményéhez, A bolondok hajójához készít. A vaskos és szókimondó műben az emberi bűnöket száztizenegy hajóra rakott s saját képzeletbeli országuk felé irányított bolond jelképezi. Az első kiadást nem kisebb mester, mint Albrecht Dürer illusztrálta. Orosz István grafikai bravúrral nyúl a nagysikerű, egész Európára óriási hatást tevő könyvhöz. Az alkotó kicsiny rajzain pici térbe szorítva figurák sokasága kavarog, tolong, vagy éppen hajók szelik az óceán habjait.
Az Orraink (Navigátor) mindenesetre felidézheti a költeményhez készült rajzokat, legfőképpen a bárka képe miatt, amelyen ha bolondok ezúttal nem is, de Orosz István orrszarvúja mindeképpen megjelenik.
 

Részletek