Markó Károly (id.) Tájkép figurákkal

Leírás

A kép középpontjában egy fák közötti tisztáson egymással diskurzust folytató férfiakat látunk. Az antik köpenybe burkolózó, szakállas alakok egyike velünk szemben áll, jobb kezével magyarázva mutat. Társa feléje fordulva elmélyülten hallgatja. A férfiak csoportjától balra kör alakú épület romjait pillanthatjuk meg, a háttérben hegylánc ormai magasodnak. A tisztástól távolodva, egy sziklákkal szegélyezett út oldala mellett terebélyes fák csoportja magasodik, lombkoronájuk szétnyílik. Mögöttük egy oszlopos antik épületet és római hidat látunk. A görög-római építészeti stílusú homlokzat mögött a távolban egy város képe sejlik fel.
Markó Károly a klasszicista tájképfestészet hagyományaiból építette fel művét. A kisméretű emberalakokkal ábrázolt vedutája (tájképe) romantikus szemléletről tanúskodik: a természet és az ember, a táj és a szellem harmóniájáról. A táj aprólékosan megfigyelt és megfestett elemeit mesteri, színpadias rendbe helyezi el művén, így alkotásának két „főszereplője”, a férfiak is színpadias beállításban láthatóak. Ahogyan közeledünk a sötét előtérből a kép középtere felé, úgy lesz egyre világosabb az, kiemelve a mű fő mozzanatát, a férfiak csoportját és a távolban lévő antikizáló templomot. A tájat beragyogja a napfény, ahogy az emberi szellem és tudás is. A sziklák és fák harmonikus keretet adnak a figuráknak.
A művész Tájkép figurákkal című akvarellje a 17.- 18. századi heroikus történelmi, és idillikus tájképfestészetre épül. A kompozíció hangsúlyos részein láthatóak a figurák, de mégsem a cselekvés áll a középpontban, hanem a természet, a táj. Festményének lényegét a táj művészi felépítése, megformálása adja meg. Az úgynevezett staffázs (elhelyezett) alakok alárendeltek, ám mozdulataik, cselekvésük mégis harmonikusan illeszkedik a kompozícióba. Művének egyes elemei, emberalakjai több más alkotásán (Tájkép tivoli mellett 1846, Olasz táj naplementekor 1851) vissza-vissza térnek. Ez az alkotása a Firenze mellett található Appeggiben készült (id.) Markó Károly utolsó alkotói korszakában, amelyet leheletkönnyű vonalvezetés és rajz jellemez.
  

Részletek