Leírás

Kevés magyar festő életművét tagolják olyan változatos stíluskorszakok, mint Fényes Adolfét. Drámai hangulatú parasztzsánereket, naturalista csendéleteket, impresszionista tájképeket, realista portrékat készített. Pályája második felében az egyre jobban magába forduló művész a romantika jegyében festette meseszerű képeit.
Fényes Adolf olajfestményén zöldellő, idilli tájat látunk. A domb tetején sárga ház áll, virágzó, „japános” fák árnyékában sárga ruhás kislány lepkét kerget. A tiszta, égszínkék égboltot felhő nem takarja. A fák rügyeznek, tavaszodik. 
A finom pasztellszínekkel és foltokkal megfestett mű egy álomvilág derűjét, játékosságát sugározza, nem tűnik valóságosnak. A művész itáliai és franciaországi utazásainak emlékeiből merítve leegyszerűsített formákkal, hullámzó vonalvezetéssel ábrázolja a romantikus domboldalt. Alkotásának előadásmódja naiv, a gyermekrajzhoz hasonló kompozíció azonban az árnyékok és képi elemek festői harmóniáját hozza létre.
Alkotásának keletkezésében nem lehetünk biztosak, de valószínűleg 1920-1925 között készülhetett. Ezidőtájt új utakat keresve érdeklődése a plein air irányzat felé, később a romantikus festészet irányába fordult. Szakítva korábbi tájképábrázolási szemléletével, önkényes módon kezdi el komponálni meseszerű álomképeit.
„Ő maga úgy vélte, hogy a természet, melynek jelenségeit, változatait oly hűen követte s másolta, ezután ne zsarnokoskodjék felette, most ő akar a természet szuverén ura lenni művészetében”- írja Herman Lipót a Pesti Napló 1936 novemberi számában.
Aranyozott, díszes keretbe foglalt munkája romantikus hangulatú, modern zsánerképeinek egyik legszebb darabja. 
 

Részletek