Leírás

Rudnay Gyula festészetének három fő forrása a magyar nemzeti romantika, Munkácsy realizmusa és a nagybányai iskola. Az 1900-as évek elején Hódmezővásárhelyen tartózkodó alkotó kezdetben a széles horizontú alföldi tájakat festette. Második önálló kiállításakkor már kiforrott, egyéni stílussal jelentkezett erőteljes, kontrasztos kolorittal, a fény-árnyék hatások erős hangsúlyozásával. Az első világháború alatt drámaian realista képsorozat (Krumplihámozó, 1912; Pihenő hegedűs, 1913) megfestése fűződik nevéhez, majd a 20-as, 30-as években újra előtérbe került a korábban már ábrázolt magyar történelmi témavilág.
Ilyen téma a ’Kuruc lovas betörése’ című szénrajz is, amelynek ihletője bizonnyal a 1671-1679-ig tartó Kuruc nemesi mozgalom volt. A 17. majd a 18. századi Magyarország területén vívott Habsburg-ellenes felkelésekben részt vevő katonák egyik tagját látjuk Rudnay alkotásán is. A fehér lovával ágaskodó katona egy csopotosulás körét zavarja meg éppen.
Rudnay Gyula még az első világháború idején Losoncon teljesített szolgálatot. A háború embertelenségei később is mélyen éltek emlékezetében, alkotásait ennek fényében drámai erővel, sötét színhasználattal készítette. Művészetében megrendítő erővel tört fel az otthonukból kiűzött menekülők, a hadifoglyok, a gyermeküket féltő anyák ábrázolása, de az emberi humánum e megnyilatkozásai egyúttal izgalmas festői témát is jelentettek számára.
 

Részletek