Életrajz                   

Bortnyik Sándor 1893-ban született Marosvásárhelyen. Már fiatalon reklámgrafikával kezdett foglalkozni, 1910-ben készítette első plakátját a Reményi-bazárnak, ennek sikere tette lehetővé, hogy Budapestre költözzön a Savoly illatszergyártó cég meghívására. 1913-ban beiratkozott a Rippl–Rónai–Kernstok–Vaszary által vezetett szabadiskolába. A szabadiskolában megismerkedett, Mattis Teutsch Jánossal, aki 1916-ban bemutatta Kassák Lajosnak, és itt találkozott 1918-ban Derkovits Gyulával. 1918-tól a Kassák-kör tagja lett, részt vett a Ma kollektív kiállításán. Később a folyóirat rendszeresen közölte grafikáit, és még 1920 után is a Ma munkatársa maradt, amikor Bécsbe emigrált. Bécsben könyvcímlapokat tervezett. 1921-ben megjelentette első Albumát absztrakt sablonnyomatokkal. Hazatérte után 1925–1926-ban alapító tagja lett a Zöld Szamár abszurd színháznak. 1927-ben az Új Föld című folyóirat szerkesztője és grafikai tervezője. 1928–1938-ban Műhely néven grafikai magániskolát nyitott, ahol a Bauhaus elvei szerint tanított. 1933-ban saját folyóiratot adott ki Plakát címmel. A Dante könyvkiadónak számos címlapot készített.

Sikeresen ötvözte a futurizmus eszközeit az expresszionizmus és a kubizmus jeleivel. Linóleum és fametszeteiben kubisztikus elemet alkalmaz. Művei ebben a korban főleg a fekete-fehér foltkontrasztjaira épülnek. Szélpál Árpád, Barta Sándor és Újvári Erzsi verseihez készített illusztrációi groteszk formavilága és erős érzelmi töltése a német expresszionista grafikával rokonítja munkáit. Lenin, Liebknecht és Kassákról készített metszetportréjaiban, egyesíti az aktivista emberideált és az egyénített portrét. A kompozíció erejét festményein erőteljesen kiemeli egyedi színdinamikája, (Sárga-zöld tájkép, Konstruktív kompozíció három alakkal, Kompozíció hat figurával). Az 1918–1919 közt készült művei főleg geometrikus formákra épülnek. Az autonóm műveiben kételyeit szarkazmusba burkoló ~ eredeti, termékeny, sikeres reklámgrafikusként kamatoztatta a funkcionalista grafikai tervezés módszereit. Az 1930-as években könnyedebb, dekoratív stílusú, a polgári életet megörökítő zsánerképeket festett.

Később is naturalista témájú, a városi és falusi emberek életét bemutató képeket festett. 1945 után is ezt az utat folytatta. Élete végéig elkötelezett híve maradt a kommunista művészetpolitikának.