Leírás

Az 1918-tól Kassák Lajos köréhez csatlakozó Bortnyik Sándor absztraháló képeit geometrikus formákból állította össze. A sík-geometrikus, kép-architekturális stílusirányzattal- ahogy azt ő maga nevezte- később felhagyott, illetve festményei kompozíciójában mindinkább a térbeliségre helyezte a hangsúlyt. Már az 1918-1919 után készült munkáinak sztereometrikus elemei is ebbe az irányba gazdagítják képeinek felépítését. Bortnyik Kompozíció című alkotásán ez jól megfigyelhető.
A geometrikus elemekből: négyszögekből, körökből összerakott képtér síkszerű, a formák elrendezése (egymás mögöttisége, takarása) nem kelt térbeli hatást, érintkezésüket olykor színekkel jelzi. Bortnyik Sándor letisztult, egyszerű kompozíciójának nem csak a vonalak, hanem a színfoltok adnak dinamikát. Ugyanakkor a fekete, fehér és a tompított színek funkciója nem más, mint a kép felépítése, amint az a, b, c betűk és az 1922-es szám is az architektúra szerves részét képezik. Minden grafikai elem egyenrangú a kép szerkezetében.
Bortnyik Sándor limitált nyomatán (96/130) nehéz nem észrevenni a „kassáki” képarchitektúrák hatását. A Kompozíció című alkotás felidézi a MA köré csoportosuló avantgárd alkotók stílusát, de Bortnyik MA-lapok albumának plakátszerű grafikáihoz képest összetettebb, absztrahált, konstruktív mű.
  

Részletek