A festőként, grafikusként és üvegablaktervezőként egyaránt jelentős Pituk József Viktorián (1906–1991) Selmecbányán született, tanulmányait 1928 és 1932 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol mestere Glatz Oszkár volt. Festészeti és grafikai munkássága mellett életművének különösen fontos, máig kevéssé ismert fejezetét alkotják monumentális üvegablakai és az ezekhez készült tervek. Üvegfestészeti munkásságának egyik legfontosabb és ma is látható főműve az 1978–1980 között a Budapesti Szent István-bazilika Szent Jobb-kápolnájába tervezett, magyar szenteket ábrázoló hat üvegablak, köztük Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre, Szent László, Szent Erzsébet és Szent Margit alakja. Ezek a művek Pituk monumentális üvegfestészetének egyik legfontosabb referenciapontját jelentik, és jól példázzák, miként kapcsolta össze a figurális hagyományt, a monumentális kompozíciót és a színes üvegen átszűrődő fény kifejezőerejét.

Pituk e műfajban a 20. századi magyar üvegfestészet nagy hagyományának egyik továbbvivője volt: munkássága a Róth Miksa (1865–1944) nevével fémjelzett századfordulós örökség és a második világháború utáni modern monumentális művészet között teremt kapcsolatot. Egyházi és világi megbízásai több évtizedet ívelnek át, a Budapesti Központi Papnevelő Intézet 1940-es évekbeli ablakaitól Kaposvár, Besnyő és Kecskéd üvegkompozícióiig. Az Örökimádás-templom szentélye számára 1957–1960 között öt, eucharisztikus témájú, Krisztust ábrázoló üvegablakot készített, amelyek több mint hat évtizeden át a templom meghatározó művészeti elemei voltak, mielőtt 2020-ban elbontották őket. Világi, történeti tárgyú monumentális üvegfestészetének fontos példája az 1960-ban készült „Budavár bevétele 1849. V. 21.” című kompozíció is, amely a Budavári Hadtörténeti múzeumban ma is eredeti helyén látható.

A művész születésének 120. évfordulója alkalmából rendezett, értékesítéssel egybekötött kamaratárlatunk középpontjában egy gyűjteményből származó, korábban még soha ki nem állított üvegablakterv-együttes áll. A ritkán látható alkotások valódi kuriózumot jelentenek a műértők és a kifinomult ízlésű gyűjtők számára. Az összeállított válogatás a ceruza-, akvarell- és gouache-vázlatokon keresztül enged betekintést Pituk alkotói módszerébe, a kezdeti figurális ötlettől a részletesen kidolgozott, már az ólomosztásokat is figyelembe vevő kompozíciókig. A válogatás egyik legfontosabb darabja a Szent István-bazilika Szent Imrét ábrázoló üvegablakához készült előrajz, amely közvetlen kapcsolatot teremt a művész papíron fennmaradt alkotói folyamata és egyik legismertebb, ma is eredeti helyén látható monumentális műve között. Különleges jelentőségű továbbá egy, kifejezetten a Székesfehérvári vasútállomás számára készült üvegablakterv is. A pályaudvar számára 1953-ban Z. Gács Györggyel közösen megvalósított monumentális üvegablak Pituk ritkább, világi témájú üvegfestészeti munkásságának fontos példája; a most bemutatott, az elkészült változattól több részletében eltérő terv különösen értékes dokumentuma a kompozíció kialakulásának. A tárlat további különlegessége a Városmajori Jézus Szíve-plébániatemplom számára tervezett, végül azonban meg nem valósult üvegablakterv, amely Pituk monumentális egyházművészeti elképzeléseinek egy ritkán hozzáférhető fejezetét őrzi.

A válogatást Pituk fiatalkori önarcképe egészíti ki, amely személyes keretet ad a monumentális üvegtervek bemutatásának, és a művészt magát is közelebb hozza a látogatóhoz. A kiállítás célja, hogy e mindeddig ismeretlen művek segítségével Pituk József Viktoriánt ne csupán festőként és grafikusként, hanem a 20. századi magyar figurális üvegfestészet egyik figyelemre méltó, újraértékelésre érdemes alkotójaként is bemutassa.
Külön köszönetünket fejezzük ki Tenkely Istvánnak, aki támogatásával és a művek rendelkezésre bocsátásával lehetővé tette a kiállítás létrejöttét.