Vastagh György Ifj. Beduin tevehajcsár
Aktuális aukció
Kérdése esetén szívesen válaszol
Részletek
Leírás
Ifjabb Vastagh György a magyar állatszobrászat egyik meghatározó mestere. Tevehajcsár című alkotását az 1893-as budapesti téli tárlaton mutatta be, és már pályája elején elismerést szerzett vele. A szobor elnyerte a gróf Károlyi Tibor-díjat, a kiállított példányt pedig I. Ferenc József vásárolta meg. A császári vásárlás a szobrász korai sikerei közé tartozott. Néhány évvel később állatplasztikáit a párizsi világkiállításon is aranyéremmel jutalmazták.
Az észak-afrikai téma már algériai és tunéziai útja előtt foglalkoztatta Vastaghot. 1898-ban állami ösztöndíjjal négy hónapot töltött a térségben, ahol csatlakozott bátyjához, Gézához, aki festőként szintén az állatábrázolásnak szentelte munkásságát. Az út során portrétanulmányok és egy újabb teveábrázolás is született. A Tevehajcsár jól mutatja, hogy ember és állat kapcsolata milyen korán vált Vastagh szobrászatának témájává. Később a budai Várban álló híres Csikóscímű művében is visszatért ehhez a kérdéshez.
Vastagh állatszobrászi rangját az adja, hogy érzékenyen ragadta meg az állatok egyedi vonásait. Testfelépítésüket éppoly pontosan adta vissza, mint tartásukat és mozgásukat. Az 1896-os Ezredéves Országos Kiállításra állatplasztikákból álló nagyszabású sorozatot készített, amelynek számos darabja ma a budapesti Magyar Mezőgazdasági Múzeum képzőművészeti gyűjteményéhez tartozik. A múzeum 2008-ban közel hatvan állatszobrát mutatta be emlékkiállításon, majd 2018-ban, születésének 150. évfordulóján újabb tárlattal tisztelgett munkássága előtt.
Az árverésen szereplő példány bronzpatinázott galvanoplasztika. Az eljárás során elektromos áram segítségével fémet, rendszerint rezet választanak le egy elektromosan vezető formára. Az így felépülő fémréteg a mintázás finom részleteit is visszaadja. A felület a patinázás révén kapja bronzos árnyalatát. A galvanoplasztika 1900 körül a szakosodott művészeti műhelyek bevett eljárása volt. Különösen a kisplasztikák készítésénél kínált alternatívát a bronzöntésre, és lehetővé tette a modell részletgazdag átültetését fémbe.



