Kernstok Károly a modern festői törekvések egyik fő képviselője, a 20. század elejének legnagyobb jelentőségű, meghatározó egyéniségű, új utakat kereső festője. Pályafutásának kezdetén naturalista képeket festett. Párizsi utazásai a kor ottani új törekvéseivel ismertették meg, ezek az új irányzatok nagy hatással voltak rá, meghatározták későbbi festészetét. Kifejezésmódja egyedi, alakjai általában szoborszerűek. Korai műveiben a színek harmóniáján van a fő hangsúly, majd megjelennek művein a rajzos elemek, a tömör formák, az erőteljes színek. Párizsban csatlakozott a Vadak (Fauves) csoportjához, akik a kubizmus előfutárai voltak. Jogosan emlegetik mint a Nyolcak csoportjának egyik legjelentősebb képviselőjét. Akkoriban Párizs volt a művészetek forradalmi csomópontja. Kernstok a többi magyar művésszel együtt innen hozta be Magyarországra az ottani törekvéseket - Matisse és Paul Cézanne munkásságát megismerve, mint a kubizmust vagy a fauvizmust, melyek műveire is hatottak. Egyre gyakrabban használ erőteljes vonalakat, a kemény formákat. Az első világháború ideje alatt visszatért a líraibb képekhez, közeledett az expresszionista stílushoz, majd erőteljesen hatott rá az etruszk művészet. 1912-ben a debreceni vármegyeháza számára festett üvegablakokat. Erőssége volt a figurális kompozíció, portrék, aktok, állatok ábrázolása. 

Legtöbb alkotását a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, de vannak művei a Deák Gyűjteményben Székesfehérvárott s a Janus Pannonius Múzeumban Pécsett, továbbá magántulajdonban is.