Életrajz

Paál László 1846-ban született a Romániai Zám faluban. A barbizoni iskola, a plein air tájképfestészet sajátos egyénisége, Munkácsy Mihály jó barátja volt. Paál neve és művészete csak halála után, az 1902-ben a Nemzeti Szalonban megrendezett életmű-kiállítás által vált ismerté a magyarországi nagyközönség előtt.

Az aradi rajziskolában kezdte művészeti tanulmányait, ahol első tanítója Nagy Péter festőművész volt. Később Böhm Pál aradi festőiskolájában tanult és itt ismerkedett meg Munkácsy Mihállyal is 1862-ben. Művészeti tanulmányait a bécsi Képzőművészeti Akadémián folytatta, ahol Albert Zimmermann tanítványa lett. 1869-től állami ösztöndíjjal Münchenben képezte tovább magát, 1870 őszén pedig ugyancsak ösztöndíjjal tanulmányúton járt Hollandiában, de később járt Belgiumban és Londonban is. 1872 őszén Párizsban telepedett le, de az év melegebbik felét a főváros melletti Barbizonban, a fontainebleau-i erdőben töltötte.

Tragikusan rövid életműve (a festő 33 évesen hunyt el) 1875 után teljesedett ki igazán, ekkor festette fő műveit is. A szabadban festett képein a barbizoniak elveit követve elsősorban a természetet, főként meghitt erdőrészleteket ábrázolt nagy szeretettel. Erőssége volt a szabadban megfigyelt fények és árnyékok játékának ábrázolása, mely mély érzelmek kifejezésére is alkalmassá tette tájképfestészetét. Festményeinek jelentős része a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van.