Róma és a Grand Tour – Utazás, felfedezés és emlékezet az Örök Városban a szent év alkalmából

A 17. századtól a 19. század közepéig Róma volt a Grand Tour lelki és fizikai központja – az a tanulmányút, amelyet fiatal arisztokraták, művészek és értelmiségiek vállalkoztak egész Európából. Az Örök Város jóval több volt, mint egy állomás: élő dokumentumként tárult fel, ahol az ókor, a reneszánsz, a barokk és a modernitás egyedülálló kulturális tapasztalattá olvadt össze.

A látogatók számára Róma egyszerre volt mítosz és valóság. A mítosz a császárok, mártírok és művészeti géniuszok városát idézte meg, míg a valóság egy rétegezett metropoliszt mutatott – részben romos, részben élettel teli –, tele romokkal, remekművekkel, könyvtárakkal, akadémiákkal és egy kozmopolita közösséggel, amelyet tudósok és művészek alkottak. Minden lépés az emlékezettel való találkozást jelentette: a Fórumtól és a Pantheontól a Sixtus-kápolnáig, Raffaello stanzáiig és Bernini színházi hatású tereinek pompájáig.

A római tartózkodás így valódi kulturális beavatássá vált. Goethe, Byron, a Shelley házaspár, Chateaubriand és Stendhal hónapokat töltöttek itt tanulással, szobormásolással és a város szellemi életében való részvétellel. Naplóik és leveleik korszakuk híres tanúságaivá váltak, a tehetősebb utazók pedig könyveket, metszeteket és műtárgyakat gyűjtöttek, amelyek később nagy európai gyűjtemények alapját képezték.

A művészet is e párbeszédben virágzott. Piranesi látomásos rézkarcaival, Panini és Joli nagyszabású vedutáival, valamint Canova, Ingres és Kauffmann az antikvitás új értelmezésével mind hozzájárultak a neoklasszicizmus kibontakozásához, amely Rómán túl is korszakot határozott meg. Az antikvitások gyűjtése és megőrzése egyúttal újfajta kulturális örökségtudatot teremtett és a modern múzeumok születéséhez vezetett.

Az értékesítéssel egybekötött kamarakiállításunk különös hangsúlyt fektet a rajzokra, festményekre és metszetekre, amelyek láthatóvá teszik az utazók ámulatát és önreflexióját. A ritka Szentév alkalmából bemutatott tárlat arra hív, hogy Rómát ismét az utazás, a művészet és az emlékezet párbeszédének helyeként fedezzük fel. Napjaink nyugtalan mobilitásában a Grand Tour erőteljes példája marad a lassú, mély és tudatos kulturális tapasztalásnak.