Róma és a Grand Tour | Utazás, felfedezés és emlékezet az örök városban

Róma és a Grand Tour – Utazás, felfedezés és emlékezet az Örök Városban a szent év alkalmából

A 17. századtól a 19. század közepéig Róma volt a Grand Tour lelki és fizikai központja – az a tanulmányút, amelyet fiatal arisztokraták, művészek és értelmiségiek vállalkoztak egész Európából. Az Örök Város jóval több volt, mint egy állomás: élő dokumentumként tárult fel, ahol az ókor, a reneszánsz, a barokk és a modernitás egyedülálló kulturális tapasztalattá olvadt össze.

A látogatók számára Róma egyszerre volt mítosz és valóság. A mítosz a császárok, mártírok és művészeti géniuszok városát idézte meg, míg a valóság egy rétegezett metropoliszt mutatott – részben romos, részben élettel teli –, tele romokkal, remekművekkel, könyvtárakkal, akadémiákkal és egy kozmopolita közösséggel, amelyet tudósok és művészek alkottak. Minden lépés az emlékezettel való találkozást jelentette: a Fórumtól és a Pantheontól a Sixtus-kápolnáig, Raffaello stanzáiig és Bernini színházi hatású tereinek pompájáig.

A római tartózkodás így valódi kulturális beavatássá vált. Goethe, Byron, a Shelley házaspár, Chateaubriand és Stendhal hónapokat töltöttek itt tanulással, szobormásolással és a város szellemi életében való részvétellel. Naplóik és leveleik korszakuk híres tanúságaivá váltak, a tehetősebb utazók pedig könyveket, metszeteket és műtárgyakat gyűjtöttek, amelyek később nagy európai gyűjtemények alapját képezték.

A művészet is e párbeszédben virágzott. Piranesi látomásos rézkarcaival, Panini és Joli nagyszabású vedutáival, valamint Canova, Ingres és Kauffmann az antikvitás új értelmezésével mind hozzájárultak a neoklasszicizmus kibontakozásához, amely Rómán túl is korszakot határozott meg. Az antikvitások gyűjtése és megőrzése egyúttal újfajta kulturális örökségtudatot teremtett és a modern múzeumok születéséhez vezetett.

Az értékesítéssel egybekötött kamarakiállításunk válogatott korabeli 18. és 19. századi rajzokrat, festményeket és metszeteket mutat be, amelyek láthatóvá teszik az utazók ámulatát és önreflexióját. Egyik leg különlegesebb alkotás például egy Angelo Testa (1775 - 1830) által metszett Antonio Canova (1757 - 1822) rajza alapján készült alkotás (A csontjátékozó jányok » ), vagy Franz Knebel II (1801-1877) - "Forum boarium »" melyeket először mutatunk be Magyarországon. A ritka Szentév alkalmából bemutatott tárlat arra hív, hogy Rómát ismét az utazás, a művészet és az emlékezet párbeszédének helyeként fedezzük fel.

Napjaink nyugtalan mobilitásában a Grand Tour erőteljes példája marad a lassú, mély és tudatos kulturális tapasztalásnak.