Életrajz

Czene Béla 1911-ben született Isaszegen. 1930 és 1933 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, ahol Rudnay Gyula volt a mestere. Stílusában korán rátalált a Római iskola irányvonalára, amihez 1938–1939 közötti Római tartózkodása nagyban hozzásegítette, miután Gerevich Tibor javaslatára elnyerte a római Collegium Hungaricum ösztöndíját. Festői stílusában egyre jobban kötődött a reneszánsz klasszikus tradícióhoz, többek között Leonardo da Vinci és Domenico Ghirlandaio művészetéhez, valamint a görög–római hagyományokhoz. A második világháború után a jellegzetes technikával festett képeinek témáit inkább a hétköznapi életből merítette.

A művész élete során számos díjban részesült. 1937-ben elnyerte az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat ifjúsági díját, 1942-ben Balló Ede-díjat kapott a „Hunor és Magyar” című festményéért, 1943-ban pedig Budapest Székesfőváros Ferenc József alapítványi díját kapta meg. A háború után 1948-ban a Közoktatási Minisztérium freskópályázatának díját, 1953-ban pedig a IV. Magyar Képzőművészeti kiállításon a Népművelési Minisztérium díját nyerte el.