Életrajz

Kádár Béla szegény zsidó család gyermekeként látta meg a napvilágot, kétnyelvű (német és magyar) környezetben nőtt fel. Húszévesen gyalogosan nekivágott Európának, megismerkedett Európa nagy városaival (München, Párizs), s ekkor határozta el, hogy festő lesz. 1899-ben kezdte meg képzőművészeti tanulmányait a budapesti Iparrajziskolában, majd 1902-től a Mintarajztanodában tanult Balló Endre irányítása mellett. 1904-től szabad iskolákba járt Münchenben és Budapesten. Már 1906-tól szerepeltek rajzai, pasztelljei a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon időszakos kiállításain.

Festői pályájának kezdetét az útkeresés jellemezte, Iványi-Grünwald Béla és a neósok mellett Rippl-Rónai József enteriőr képeinek kompozíciós megoldásai és színvilága hatott munkásságára. Figyelt a budapesti nemzetközi kiállításokon megjelenő képekre is, a Nabis-csoport képei és a posztimpresszionisták festés módja keltette fel érdeklődését. Az 1920-as évektől az expresszionizmus felé fordult, mely műveivel szerepelt bécsi kiállításokon, itthon a Belvedere kiállító teremben, és a berlini Der Sturm galériájában is lettek kiállítva képei 1923-ban és 1924-ben.
Az 1930-as években a klasszicizáló formajegyekkel gazdagított art deco stílusban festette figurális kompozícióit, melyekkel mind művésztársai, mind pedig a közönség körében nagy sikere volt.