Az elsősorban szobrászként működő magyar származású, de élete nagy részében Olaszországban élt Amerigo Tot azon kevés magyar művészek egyike, akinek a neve, még életében és halála után is, ugyanolyan ismert és elismert Olaszországban és Magyarországon egyaránt. Amerigo Tot 1909. szeptember 27-én született Fehérvárcsurgón. 1921-ben családjával Budapestre költözik. 1927-ben felvételt nyer a Mintarajziskola (mai Iparművészeti Főiskola) grafika szakára, amit 1930-ban kitüntetéssel végez el, ahol Helbing Ferenc, Kaesz Gyula és Leszkovszky György voltak a mesterei. 1931-től felveszik fél évre a dessaui Bauhausba, bentlakásra.1931 a Bauhaus utolsó éve Dessauban. Itt Drezdában, a Brücke Galériában rendezi első kiállítását. 1933-ban a Magyar Római Akadémiára kerűl ösztöndíjasként.

Legkedveltebb motívuma az emberi alakok párokba vagy kis csoportokba rendezve. A különböző szituációkban megjelenő gömbölyded nőalakok által alkotott csoportok egyik legjelentősebb szobrászati szoborsorozata, a Kavicsasszonyok alapján készültek. Picassóra – a szobrász személyesen is ismerte a festőt - emlékeztető szerelmespárjai, természetes és magától értetődő pózokban, a társas együttlét kifejezései. A művésznek a szépség iránti egyéni látásmódjában az egyszerűség és a kreativitás ötvöződik.

Nemzetközi és egyetemes mértékű megbízásokat teljesített, többek között a nevéhez fűződik a római Termini pályaudvar homlokzati reljefje vagy a vatikáni magyar kápolna domborműveinek az elkészítése, de készített litográfiákat az olimpiai bizottság részére is.

1978-ban állandó kiállítása nyílik Magyarországon, Pécsett. Még ebben az évben az Olasz Tudományos Akadémia aranyérmes tagjává választja. 1979-ben a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjével tüntetik ki.

1982 március 18 - április 18-kán nyílik meg az utolsó hazai kiállítása Budapesten, a Vigadóban. 1984. december 13-án hal meg Rómában. Budapesten, a Farkasréti temetőben lett eltemetve. Melocco Miklós készített síremléket, amely 1989-ben lett felalítva.